A gin-tonik

Hangzatos cím az egyik hírportál mai hírei között: "Nagyon hiányzott, hogy megint sorban állhassak a gin-tonikomért.".

Érdekes kettősséget hozott a vírusjárvány és az azzal együtt járó több hetes karantén-helyzet az élet számos területén. Az X, Y, Z ... generáció élete mára elképzelhetetlen a közösségi hálózatok pillanatról pillanatra pörgő és megújuló kommunikációs szupersztrádája nélkül. Odavetett félszavak. "k"-nak rövidített "OK". Arctalan, személytelen szófoszlányok ömlenek kapcsolatépítés, kommunikáció néven. Rohanó világunk átalakult. Értékes dolgaink elértéktelenedtek. Így van ez a kapcsolatainkkal, és így van ez a szavak erejével is. 

Lelkünk mélyén vágyunk az elfogadásra, a megértésre, a társas kapcsolatokra. És vágyunk az őszinte, mély, tartalmas beszélgetésekre. Ahol az én, én lehet újra. Ahol az elfogadás a megértés a megbocsátás sebeket gyógyít, árkokat töm be és életeket változtat meg. Mintha ezek elrablódtak volna az utóbbi egy-két évtizedben. Odavetett fél szavak, melyek, ha 'like' ezreket jelentenek is, a tartalmuk üres. 

A kommunikáció több, mint a kimondott szó. A kommunikáció kapcsolat. Odafordulás, rámosolygás, szembenézés, érintés. Ezek nélkül üres a szó, üres a beszéd. Ezt rabolja el a digitális világ.

Elég néhány hét és újra látjuk, hogy valami mélyen hiányzik, útközben elveszett. A gin-tonik. A sorban állás. A kapcsolat. A társaság. A barátság. A szeretet.

Ha majd újra rendeződik az élet, ezt ne engedd el!

A közelmúlt tükrében nézd meg kapcsolataidat, személyes érintési területeidet! Alapozd újra, kezdd el ismét! Fordulj oda, mosolyogj rá, simogasd meg! 

Hidd el szüksége van rá neki is, neked is!