A hit az örökkévalóság receptora
Érdekes ez a koronavírusos betegállapot. Sok egyéb tünete mellett számomra az egyik legmeglepőbb a szaglás és az ízérzékelés elvesztése. Egyik este még éreztem minden illatot és ízt, majd másnapra ennek nyoma veszett. Néhány nap távlatában olyan, mintha mindig is így lett volna. Lassan hozzá szokik az ember. Mindez fogyókúrának nem utolsó - hiszen teljesen mindegy, hogy eszik-e az ember és mit, úgysem érzi - mégis teljesen más ez az életminőség. Valami alapvető - ami működőképesen fel sem tűnik - hiányzik, elveszett. Nem teljes az élet.
Az érzékelés élettani folyamatának legalább három lényegi eleme van. Az első az ún. recepció, a jelfelfogás, ami indítja az érzékelést. A második a tényleges érzékelés (szenzáció), amikor a központi idegrendszeri struktúrák feldolgozzák a beérkező információt. A harmadik fázis az észlelés, amikor értelmes egésszé áll össze az érzékelt információhalmaz.
A Bibliában olvasható egy mondat: "A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés." Ez is érzékelés, mi több észlelés. Érzékelés egy olyan receptorstruktúrával (HIT), ami a 3D-s világ számára nem látható dolgokat fogja fel.
A pszichológia azt mondja, hogy az érzésmodalitást - az érzés pszichikai, szubjektív élménye - a receptor határozza meg. A nem látható dolgok érzékelését a HIT receptora határozza meg.
Az emberiség történelme során fokozatosan tanúi vagyunk ezen érzékelés beszűkülésének, hovatovább elvesztésének.
Lehet, hogy a te életedben is elveszett ez a fajta recepció. Azután néhány nap, év, évtized távlatában olyan, mintha mindig is így lett volna. Lassan hozzá szokik az ember. Valami alapvető - ami működőképesen fel sem tűnik - hiányzik, elveszett. Nem teljes az élet. Ezért csúcsra járatjuk a többi érzékszervünket, hogy a hiányzót bepótoljuk. Hogy ide rögzüljünk. Carpe diem! Tedd, amit a szíved diktál! Egyszer élünk, sose halunk meg!
... DE, egyszer meghalunk. Ez a napokban talán még hangsúlyosabb és kiszámíthatatlanabb a lélegeztetőgépek árnyékában.
A jó hír viszont az, hogy a jelenlegi érzéketlenség átmeneti. Ahogy a szaglás és ízérzékelés visszatér a betegség gyógyulásával, a hit érzésmodalitása is helyre állhat. Ez az, ami megtartja az életet a látható és láthatatlan határán. Ez az, ami reményt és bátorságot adhat neked is, hiszen "nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a látható dolgok ideig valók, a láthatatlan dolgok pedig örökkévalók."