A völgy

Ma reggel a 23. zsoltár került a szemem elé. 

"Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az Ő nevéért. Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert Te velem vagy; vessződ és botod megvigasztal engem."

Az a Dávid király írja ezt, aki időszámításunk előtt közel 1000 évvel a föld egyik leggazdagabb és elismertebb uralkodója volt. Mérhetetlen kincsekkel, építményekkel, szolgákkal rendelkezett. Birodalma az akkori világ egyik legjelentősebbje volt. Mégis ez a király ebben a "lírai költeményben" a földi horizontról egy más perspektívára irányítja a figyelmünket, amely azóta is aktuális, sőt napjainkban talán minden eddiginél aktuálisabb.

Egy statikus barátom mesélte minap, hogy egyetemista korában azzal kritizálták, hogy mit kell riogatni az embereket a halállal. Erre ő azt válaszolta, hogy ez nem riogatás, hanem realizmus. Egy házat, mikor megtervez, majd megépít az ember, előtte tervet készít. A tervezésnél figyelembe veszi azt is, hogy bár jelenleg éppen tavasz van, de jön majd a tél, amikor a tetőre a jelenlegi terhelésnél jóval nagyobb teher jut majd. Ha nem jó a tervezés és nem jó a kivitelezés, a megnövekvő nyomás miatt a ház menthetetlenül össze fog dőlni. Előre kell gondolkozni a jövő történései felől, hiszen azok, függetlenül a mi jelenlegi állapotunktól és hitünktől el fognak következni.

Dávid királynak mindene meg volt. Joggal lett volna oka, hogy a földi horizontra koncentráljon. Nekünk is minden okunk meg van rá. Korunk a végtelenség érzetét gerjeszti bennünk. Szinte minden elérhetővé, egyre inkább megvalósíthatóvá válik. Öngyógyítások sora, önmegvalósítás, az anyagi jólét, munkahelyi sikerek, karrier, tudomány, család mind, mind megannyi úr az életünkben, aminek szolgálunk, áldozunk érte, meghatározza az életünket. Közben berendezkedtünk, mintha mindez örökké tartana. Ugyanakkor a lelkünk mélyén tudjuk és érezzük - különösen a lélegeztetőgépek híreinek árnyékában -, hogy ez a perspektíva törékeny, egyszer vége lesz. E kettősség szorítása - a végtelenség lehetősége és a végestől való félelem - különösen krízishelyzetekben felerősödik.

A föld legjelentősebb királya, Dávid ugyanakkor egy másik perspektívát hív elő. A horizontot vertikális nézőpontra cseréli. Ebből a szemszögből átértékelődik a lényeges és lényegtelen, átértékelődik a félelem. "...nem félek semmi bajtól, mert Te velem vagy". Ebből a perspektívából egy völgy látszik, melyen minden halandónak előbb - utóbb keresztül kell mennie. A "halál árnyékának völgye". Nem riogatás ez azonban, hanem realizmus, sőt egyben a bíztatás és a remény képe is.

Egy völgynek nem csak bejárata, hanem kijárata is van. Tudta ezt Dávid király, már rég, hiszen egész életében a "Te velem vagy" valóságában élt. És tudhatjuk ezt mi is millió példából és jelből akár saját életünkből is.

Azért a húsvét a keresztyénség legnagyobb ünnepe, mert akkor a természeti fölött győzött a természetfeletti. Egy élet átment a halálból az életre. Így nyílt meg igazából a völgy kijárata, mely azóta is nyitva áll. A halál - a keresztyén hit szerint - nem szakadék, hanem völgy, mely a hegycsúcsok felé visz, ha megélt valóság életünkben a "Te velem vagy" tudata.