Alapokkal bíró város

"Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, amelyet örökölni fog, és kiment, nem tudván, hová megy. Hit által lakott az ígéret földén, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival. Mert várta az alapokkal bíró várost, melynek építője és alkotója az Isten."

"Alapokkal bíró város". Napjainkban egyre inkább fel kell, hogy értékelődjön ez a szimbolikus fogalom. Szilárd alap, amire stabilan építeni lehet, vagy alap nélküli felépítmény, mely könnyen összeomlik? 

Egy keresztyén zenész dalszövege szerint:

"Ami ezen a földön körbevesz,

Az olyan nekem, mint egy múló álom.

Nemrég kezdődött, máris vége lesz,

Ha a nap felkel a láthatáron.

Nincs itt maradandó városom,

A szívem azt az új világot várja.

És összehajtom majd a vánkosom,

Ha a hajnal rám talál.. " (Pintér Béla)

Amibe egy életen át kapaszkodom, áldozatot hozok, küzdök érte, egy pillanat alatt az enyészeté lehet az egészségemmel, életemmel együtt.

A bizonytalanság ide-oda hányja-veti az embert. Egzisztenciális kérdések. Meddig- és mit bír el a gazdaság? Mi lesz, egy mélyülő válság eredménye? Mi lesz, ha a megtakarításaink nem tartanak ki? Mi lesz, ha bedől a munkahelyem? Mi lesz, ha beüt a mennykő? Létkérdések. Mi lesz, ha én is megbetegszem? Mi lesz, ha súlyos állapotba kerülök? Mi lesz, ha lélegeztetőgépre kerülök? Mi lesz a szeretteimmel?

Komoly, és az életünket alapvetően meghatározó dilemmák ezek. Ilyenkor rostálódik a valóságom, a hitem, a meggyőződésem.

Ha a városomnak (életemnek) nincs alapja, akkor a körülményeim elsodornak. A veszteségek gúzsbakötnek, elborítanak, tönkretesznek. Nincs perspektíva, nincs jövő.

Úgy lesz ez, mint az egyik bibliai helyen olvasható. "Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló lesz a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; az összeomlott, és teljesen elpusztult."

A világ kezdetének korai szakaszában volt egy ember, akit Ábrahámnak hívtak. Egy napon elindult az ígéret földje felé. Nem hallott róla korábban, nem ismerte, nem tudta mi vár rá útközben, de volt egy biztos kijelentése:

"És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok néked. És nagy nemzetté teszlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszel." Ő hitt ennek az ígéretnek és elindult. Elindult azért, mert látta a láthatatlant, várta az alapokkal bíró várost.

Szülőfalum református lelkipásztorát az 50-es évek végén hite miatt "száműzték" a miskolci szolgálati helyéről. Választási lehetőséget kapott, hogy vagy elveszíti a munkáját és soha többé nem végezhet lelkipásztori szolgálatot, vagy valamilyen eldugott, porfészekben éli le az életét. Ott álltak a tél közepén négy kisgyermekkel óriási vívódások közepette. Egyik este kinyitották a Bibliát és ezt olvasták: "Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok néked." A végére sem értek az olvasásnak, amikor kopogtak az ajtón. Jött egy hírvivő, hogy egy "isten háta mögötti", porfészekben, ahová már a madár sem jár, várja őket a gyülekezet. Egy percig sem gondolkoztak. Mindent összepakoltak és útra indultak. Elindultak azért, mert látták a láthatatlant, az alappal bíró várost. Tudták és elhitték, hogy ez a számukra szóló kijelentés. Úgy engedelmeskedtek, hogy nem tudták mi vár rájuk, miből fognak megélni. Négy kisgyermek, közlekedési lehetőségek szinte teljes hiánya, távol minden "civilizációtól". Így éltek ott negyven éven át. És ez alatt az időszak alatt semmiben nem szenvedtek hiányt, sőt maradandó értékeket hoztak létre a falu életében, emberek változtak meg évtizedek alatt a munkájuk hatására. Mert hit által az "alapokkal rendelkező városba" érkeztek. A "porfészekbe", ami a nekik fenntartott ígéret földje lett.

Ha nincs igazi alapja az életemnek, akkor az a krízisben összeomlik. Nem tudom, merre induljak, hol a helyem, mi vár rám. Ha van kijelentésem és hittel elfogadom, alapokkal bíró várost nyerek. Olyan alapokkal bírót, amely átvisz egy életen egészen az örökkévalóságig.

"Hazamegy a vándor,

Erről álmodott ő százszor.

Arra tette fel az életét,

Hogy egy szép napon majd célba ér.

Hazamegy a vándor,

Eltűnik, mint a kámfor.

Mintha soha nem lett volna itt,

Egy szempillantás és megérkezik.

Mert új eget, és egy új földet várunk,

Új folyókban úszunk majd, és új hegyeket mászunk.

Ez a bolygó nem az igazi világunk.

Itt csak utazunk, átutazunk."

Miben hiszek? Hová tart az életem? Várom-e az alapokkal bíró várost? Hová megyek majd haza, ha majd menni kell?

Létkérdések ezek mindannyiunk számára.