Hiszen amit vet az ember, azt aratja

A napokban az egyik TV adón az MTA Balatoni Limnológiai Intézetének igazgatója, - aki biológus és hálózatkutató egyben - a tavalyi közszereplése okán tűnt fel ismét. Már 2019 közepén egy hosszabb elemzésben előrevetítette egy közeli pandemia lehetőségét. 

Nem újkeletű ez a gondolat. Emlékszem majd' 30 évvel ezelőtt az egyetemen a virológus professzorunk többször hangsúlyozta, hogy a közeljövőben várható egy influenza, influenzaszerű óriási járvány megjelenése.

Mi közünk most nekünk ehhez. Van-e felelősségünk a jelen helyzetért? Nyilván egy világméretű vírusjárvány kialakulásában az egyéni felelősségünk szinte felismerhetetlen. Mégis, amit vet az ember, azt aratja.

A fogyasztási szokásaink miatt a környezeti tényezőink megváltozása, az utazási szokásaink átalakulása, a rosszul értelmezett és használt globalizáció az emberi élet egyre mohóbbá válása mind-mind hozzájárul ahhoz, hogy a járványos betegségek világméretű elterjedésének lehetősége egyre inkább teret kap.

Hét évvel ezelőtt a műtőasztalon egy orvosi beavatkozás előtt, mely jórészt az elhibázott életmódom következménye volt, folyamatosan egy mondat visszhangzott a fülembe a Bibliából. "Amit vet az ember, azt aratja" Megkerülhetetlen, hogy szembe nézzünk adott esetben a személyes felelősségünkkel a körülményeink alakulásában. Mert amit vetsz, azt fogod aratni. Az élet örök törvénye ez. "Megágyazunk" az életünk termésének.

Most a világ bezárkózott, lecsendesedett, megállt és - remélhetőleg - mérleget vetett. Az egészségügyi dolgozókat megtapsoltuk, a bolti eladókat éljeneztünk, a szeretet kiáradt. Sokan önvizsgálatot tartottak, elhatározásokra jutottak. Így szokott ez minden szilveszterkor is lenni. Ismerjük ugyanakkor a szilveszteri fogadalmainkat. Január 31-re a nagytöbbségét már elfújja a szél.

A karantén enyhülése, a korlátozások lazulása, mintha egy gátat szakított volna át. Az utcák megteltek, a városok ismét nyüzsögnek, az indulatok sok esetben ismét az egekig érnek. Pár nap és újra úgy éljük az életünket (vagy még "úgyabbul"), mintha mi sem történt volna. Mi sem történt!?

Az ember azt aratja, amit vet! Folyhat ezután is ugyanúgy a létezésünk, mint korábban? Nem ismerjük fel, hogy felelősségünk van az életünkkel kapcsolatban, melyet nem a sors kénye hányja, veti?

Ne tévelyegjetek, az Istent nem lehet megcsúfolni, mert amit vet az ember azt aratja! (Gal, 6:7) Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall. (Mk, 8:36)

Milyen vetőmagot, milyen földbe vetsz? Milyen alapra és mit építesz?

A Biblia szerint volt egy ember, aki a homokra építette a házát. Jött a vihar és mindenét elmosta. Egy másik azonban sziklára építkezett és amikor jött a vihar, belekapaszkodott ugyan az épületbe, de nem bírta azt feldönteni. (Mt, 7:24-27)

Mire építetted fel az életedet? Pénzedre? Kapcsolataidra? Tudományodra? Családodra? Tekintélyedre? Munkádra? 

Nem elég a látszat. Nem elég a nagy ház, az ékes felépítmény. Mert a vihar jönni fog. Betegség, járvány, gazdasági csőd, munkahelyi összeomlás, szeretetlenség, elhidegülés. Mind, mind belekapaszkodhat az életed építményébe. Ekkor dől el, hogy mi az alap? Homok vagy szikla. Ekkor szökken szárba mindaz, amit egész életedben vetettél, amit fontosnak tartottál, amit istenítettél. Ekkor válik világossá, hogy mi az, ami megtart és mi az, ami nem. Egy napon ez lesz a legfontosabb és egyetlen kérdés az életedben.

Hála azért, hogy ma még újra átgondolhatod!