Jabbók réve

A Jordán folyó egyik keleti mellékfolyója a Jabbók. Ma az arabok a víz színéről Nahr ez Zerkának - kék folyónak - nevezik. Határfolyó volt ez évezredeken keresztül. Elválasztott és összekötött.

A Bibliában olvasható egyik történet szerint Jákób életének sorsfordulója e folyóhoz kötődik. Vészterhes menekülése közben az életét féltve jut el a Jabbók folyó révjéhez. Ezen az éjszakán átkelve a Jabbók gázlóján menekíti a családját és minden vagyonát, - "mindenét amije van" - a biztonságos túlparta majd végül egyedül maradva egész éjszaka "tusakodik" az Istennel.

Vannak ilyen helyzetek mindnyájunk életében. Amikor elérünk a Jabbók révéhez. Oda, ahová más már nem jöhet velünk. Ahová a családunk nem követhet, ahol egyedül maradunk, ahol a félelem erőt vesz, Ahol nem értjük, mi történik, ahol nem látszik a hajnal, ahol minden összeomlik, ahol harcba szállunk az Istennel és görcsösen kapaszkodunk a túlélésért.

Jákób tudta, kibe kell kapaszkodnia ..

"Nem engedlek el, míg meg nem áldasz engem." Ez a hit és reménység tartotta a víz felett. Ez kötötte össze azzal, akitől elválasztott volt. Ez adott neki új nevet: "Nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem Izráelnek; mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél." Ez az új név tette nemzetek "atyjává". Ez adott új erőt, új perspektívát az életének. Ez tartotta meg.

Egy másik ószövetségi történetben 12 kém indul el, meghódítása előtt kikémlelni az ígéret földjét. Visszatérve tíz küldött a lehetetlenségről számol be. Erős városok, hatalmas emberek. Lehetetlen elfoglalni ezt a területet. Két ember marad csak, akik a tényekre nézve ugyan, de a reménység erejét visszhangozzák. Lehetetlennek tűnik ugyan, de nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra. Ígéretünk van a győzelemre, így szilárd bizonyosságot nyertünk, hogy ez így is lesz. A földi horizontális perspektíváról a függőleges vertikális panorámára.

Nincs más út a Jabbók révén! Nincs más út, amikor beborul minden, amikor leszáll az éj, amikor elérkezel a megoldhatatlanhoz. Csak egy út van! Még ha minden összeomlani látszik is tudjuk azt, hogy üdvösségünk - szabadulásunk - reménységre szól. A reménység pedig nem szégyenít meg. Nem szégyenít meg sem a nem várt CT eredményben, sem a kórházi betegágyon, sem a családi konfliktusban, sem a békétlenségben, sem az elhagyatottságban.

A Jabbók elválaszt és összeköt. Országokat, népeket, embereket, életeket. A Jabbók révén is feltámad majd a hajnal, felkel a nap! "Mert üdvösségünk reménységre szól. Viszont az a reménység, amelyet már látunk, nem is reménység; hiszen amit lát valaki, azt miért kellene remélnie? Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor állhatatossággal várjuk." (Róm,8:24)

Ha a kilátástalanságra nézünk, összeomlik minden. Ha feljebb emeljük a tekintetünket, egy csodálatosan új dereng fel. Nem a körülmények, hanem az azokat kézben tartó, szerető Teremtő.